Az Eukarisztia az „élők” szentsége. A keresztség által kapott krisztusi életet táplálja bennünk. A keresztségben ugyanis egy tudatos döntéssel befogadjuk a Fiúistent a Szentlélekben, ezáltal isten gyermekei leszünk. Ezt az istengyermeki, vagyis a kölcsönös szeretetben való életet emészti föl a bennünket körülvevő világ, mely az önzés, birtoklás, a sötétség világa, és nekünk, krisztusiaknak ebben a sötétségben kell Krisztust, mint a világ világosságát felragyogtatni.
Ahogy a mécsesbe is, hogy égjen, önteni kell az olajat, így a mi éltünkben is folyamatosan táplálni kell a bennünk élő Krisztust. Ezért mondja Jézus János evangéliumában: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.” (Jn 6,51) „…ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.” (Jn 6,53) „Az én testem valóban étel, az én vérem valóban ital.” (Jn 6,55) „Én vagyok az élet kenyere.” (Jn 6,48) Ezt az ajándékot Jézus az utolsó vacsorán adja apostolainak, bízza Egyházára, és az Egyházon keresztül ajándékozza immár 2000 év óta. Az Eukarisztia – a szó eredeti jelentése hálaadás – nem értelmezhető a szentmisén kívül. Noha Krisztus valóságosan jelen van a kenyér és a bor színe alatt, és ahogy Jézus mondja, valóságos étel, és valóságos ital, de ez az Ő áldozati teste és vére, ami éppen a szentmisében válik Krisztus testévé és vérévé. Ezért ez az étel bennünk a krisztusi áldozat történelemben való megjelenítéséhez és kibontakoztatásához ad kegyelmet, hogy nap mint nap a bennünk élő Krisztussal tudjuk meghozni a szeretet áldozatát és tudjunk tanúságot tenni a Feltámadottról.
Jézus Krisztus tehát naponta hív bennünket, hogy benne és általa éljünk.
Szentáldozáshoz kérjük, csak az járuljon, aki rendezett egyházi házasságban él vagy egyedülálló, elvégezte a húsvéti szentgyónását, és jelenleg a kegyelem állapotában van.
