Mint minden szentség, a keresztség szentsége is Isten üdvözítő tervének az egyházon keresztül való megvalósítása. Minden szentség sajátos, mással nem helyettesíthető kegyelmet közvetít. A keresztség szentsége az első, minden más szentség fölvételét megalapozó, beavató szentség. Mivel Isten a vele való életközösségre hív meg bennünket, és a többi szentséggel ezt a meglévő életet erősíti és táplálja, ezért egyetlen egy szentség sem értelmezhető, föl sem vehető személyes élő istenkapcsolat nélkül. Ezért a keresztség, mely ezt a kapcsolatot megpecsételi, rögzíti , csak a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott Isten megismerése és megszeretése után vehető föl. Mert ezzel hozzuk létre a személyes kapcsolatot . Még egy nagyon fontos összetevője van a szentségeknek, és ez az Egyház. Mivel az Egyház maga Krisztus (Krisztus teste), ezért Krisztust megismerni és megszeretni csak az Egyház közösségében lehet. Ezért a szentségek kiszolgáltatása is, ha csak egy mód is van rá, a szentmise ünneplő közösségében történik, ahol jelen van az Egyház. Mindezek már világosan jelzik, hogy a keresztség szentségének fölvétele hosszú ismerkedési „tanulási” folyamat végén történhet. Ez a katekumenátus útja, amely az ősegyházban is és ma is 2-3 év az értelmét használni tudó ember számára. Amikor már megismerte Krisztust és az Ő tanítását, megismerte az Egyház közösségét és az abban élő Krisztust, és a meghívásra boldogan mondja ki az igent, akkor fogadja be őt az Egyház a keresztség szentségében a krisztusi test tagjaként.
Ha másként is, de hasonló a feltétele a csecsemőkeresztségnek. Ott nem a gyermek hite, Krisztus és az Egyház iránti szeretete a feltét el, hiszen ere ő képtelen. A csecsemők esetében mindaz, ami a felnőtt keresztséghez szükséges lenne, a szülőkben kell, hogy ténylegesen jelen legyen: tehát a gyakorolt, közösségben megélt hit, legalább az egyik szülő részéről.
Csecsemőkeresztség esetén ugyanis a szülőknek és a keresztszülőknek a hitére és vallásgyakorlatára épít az Egyház. Ha ez hiányzik – egyikük sem volt elsőáldozó, házaséletüket nem az Egyház szándéka szerint élik, nem járnak vasárnap szentmisére – akkor előbb a szülőknek kell önmagukat alkalmassá tenni, hogy odaállhassanak a gyermekkel az Isten és az Egyház elé, és valós kapcsolat alapján kérhessék a keresztségét. Hiszen hogyan is tehetnének őszintén hitvallást a keresztelés alkalmával, ha a hitvallás tartalmával, annak életértékével nincsenek tisztában?
A keresztségre való felkészülésben az egyházközség minden segítséget megad: katekumen felkészítés, házasságrendezés, ha kell, külön beszélgetés, a szülők felkészítése.
A keresztség így lesz az egyház igazi ünnepe, lelki újjászületés, és Isten országának növekedése. Nem is tehetjük ezt másként, mint ahogy Krisztus Jézus mondta:
„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek”. (Mt 28,19-20)
“aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, (Mk 16,16)
Gyermek keresztelése
a.) A keresztelendő gyermek szülei kettő éves korig a saját hitükkel állnak a gyermek mögött.
b.) Kettő éves kor feletti gyermek megkereszteléséhez legalább két év iskolai/templomi hitoktatás szükséges. Minden évben vannak olyan gyermekek, akiket iskolás korban keresztelünk meg.
c.) Ha a család lakhelye a plébániánk területén van, akkor az atyákkal lehet egyeztetni a keresztelés időpontját.
d.) Ha a család nem a plébániánk területén lakik, akkor a lakóhely szerinti plébániáról kérjük, hogy hozzanak engedélyt.
e.) A keresztszülők támogatják a szülőket a gyermek keresztény nevelésében. Keresztszülő tizenhatodik életévét betöltött személy, katolikus, megbérmált és elsőáldozást már végzett, hitéhez és a keresztszülői tisztséghez méltó életet élő ember legyen.
Felnőtt, vagy fiatal keresztelése
a.) Legalább egy éves, csoportos felkészülés után kerülhet rá sor. A keresztelővel egyszerre meg is bérmálkozik és szentáldozáshoz is járul. Rendes esetben Húsvét vigíliáján (éjszakáján) ünnepi szertartás történik.
